Szívemben él a múlt, mely jelenné vált,
nem keresem már létem kincsét,
semmi sem szab már számomra határt,
ismét megtaláltam életem értelmét.
Elkezdtem hát ismét élni,
ma már nem hiányzik nekem,
nem fogok többet semmitől sem félni,
hisz újra itt van velem.
Itt van újra egyedül csak velem,
velem van, óvja léptemet,
szorosan szorítja két kezem,
érte adtam az ördögnek lelkemet.
Sokan kérdik ezt tőlem,
megérte-e ezt tenni?
meg, mert őt szeretem,
és tudjátok mit jelent szeretni!?....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.