A farkas

Teli hold van és hideg téli éjszaka,
az orromat már símogatja a vér szaga,
előlépek sötét rideg rejtekemből,
erőt merítek az emberi félemből.
Az emberek tőlem félnek, rettegnek,
minden éjjel a kutyáikkal kergetnek,
kergessenek nyugodtan én nem félek,
keserves kínhalál lesz az ítélet.
Utólérnek ,megállnak s megdermednek,
útjába kerültek a szörnyetegnek.
Megrémültek ilyet még nem láttak,
száműzöttjét ennek a világnak.
Bizony a rémület nagyon nagy úr,
szívemben a harag lángra gyúl,
lángra gyúl a száműzetésemért,
fogat fogért, szemet szemért,
a bosszú pillanata eljött immár,
itt a győztes csak egy, a halál.
Véres a harc , félelmetes a sikoly,
beleremeg a fa, s minden bokor.
Vér mindenütt s sírás visszhangja,
így telt el ez a kegyetlen éjszaka.
Mikor elő bújt, ki olyan mint a vas,
a rideg lény a magányos farkas.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.